Haiku avagy a jelen-pillanat versformája

Tó vize csobbant,

nehéz kő esett belé.

Hullámokat ver.

*************

Hullám fodrokban,

törött tükrök árnyéka.

Bennük eltűnök.

*************

Ha elcsendesül,

szememben tükröződő

tiszta tó mélye.

*************

Nincs szellő, nincs szél.

Nem hajol fűszál, sem én.

Csend ül a tájon.

*************

Kong és szól a gong.

Még sokáig visszhangzik,

a hang , majd a csend.

*************

Vadló a kanca

gyenge, sánta a csikó.

kell még a zabla.

 *************

Nézlek miközben 

szólsz felém, ki szól kihez?

ki lát, ki beszél?
*************

Rozgonyi Attila

Fekete kutya,

sötét hangja mélyre száll.

Világot gyújt bent!

*************

Dobosy Anti

Szemedbe néztem

s te a vesémbe láttál.

Bagoly huhogott.

*************

Csend vagy.Hallgatlak..

A bika mozdul bennem.

Kút mély csend, ha szólsz.

************* 

Farkas Pál

Szó nélkül ültél

megszelídült zajtenger

visszhangzott bennem.

*************

Ősz üstökének

mozdulatlan létével

a frászt hozta rám.

*************

Cser Zoli

Kitekerted a 

tested, s mesélni kezdtél.

Ittam,s nevettem.

*************

Kitekintettél

szemgödröd legmélyéről.

Valós vagy hamis?

*************

Erzsike

Ha szólsz szavad mint,

bársony lepel simul ránk.

Súly s lágyság tánca.

Mosolyok anyja

hisz, ajkunkra teremted

akaratlan is.

*************

Eső hull alá.

Mellkas tájékában kel.

Mindent beterít.

*************

Vérvörös a Hold,

Befesti szívem árnyát.

Madár se dalol.

*************

Haldoklik bennem.

tavasz hozta tűzvirág

üres a cserép.

***************

Hosszú poros út.

Ah,fel nem adnám az itt,

töltendő időm.

*************

Rezdül, nyomot hagy:

hajnalnak pirkadata

sólymot szül bennem.

*************

Elalszom most itt,

holdfénnyel takarózva,

egyetlen éjjel.

*************

Levelek hullnak,

bogárfekhelynek valón.

kívül, belül,csend.

*************

Szellő fúj felém,

hogy hova visz nem tudom

csontomban táncol.

*************

Nappal fent a Hold

èjestre már le sem huny,

kitölti szívem.

*************

Dalolt a holló

éj üveggömb felette,

belülről zengett.

*************

Két madár beszél,

bennem a szabadságom.

nem látom, köd van.

*************

Égő napmadár

hamvaiból felkelő,

üres sírhantja

*************

Hová tűnik oh,

hajló szilfa szerelme?

köddé váltam én

*************

Ösvénynek pora,

telepszik már szememre,

ébredés kora 

*************

Fekete s vörös

eggyé válva jár táncot.

Vége a dalnak.

*************

Táncolt a levél,

szerelmét szőtte széllel.

borzongva ülök.

*************

Kint a bent, bent a
kint.Ki bent, ki kint,eggyé
emel a bika.

*************

Füstölő illat.
csendes tömeg mosolyog,
mint kövér Buddhák.

*************


Üvegteraszon
ablakba írt üzenet
eső mossa el.

*************

Vérvörös patak, 

hűlt helye a testemen.

Hegesedik már.

*************

Hópelyhek hullnak
eggyé válnak a földdel
élet vagy halál?

*************

Csendes életkép
három madarat nézek.
Vagy önmagamat?

*************
Fülembe zizeg
hangos őszi légy dala.
Vagy tán bentről szól?