Ébren várom, míg a Nap felkel.
Álmok ébrednek bennem.
Száraz szemmel nézem,
hová fut a vérem
átlátszó bőrömön.
Elmosódik minden,
nincsen senki itt bent,
hiába is keresem.
Kint a nagyvilágban
üres szempárokban,
tükörként látom magam.
Halhatatlan lélek,
bennük újra élek
és meghalok.
Majd újra összetörnek.
Csukott szemhéjak mögött,
álmokat követelnek,
így újra eltűnök.
