avagy Meditáció egy füstölővel
A fekete vörösen fénylett fel.
Lassú ütemben ítélte halálra az éjszaka színét a felkelő nap festői színe, mintha csak a horizontot öltöztetné.
A sötétség s a fény násztánca volt ez. Utolsó leheleteivel küzdött a körforgásában maradni az az apró létező.
Lélegzete messzire szállt, s miközben beterítette az őt körülölelő teret, mindenhova bekúszván, néma táncot járt.
Hullámai szinte éteri dallamokat suttogtak s ha figyeltél rá akár fel lelni vélhetted benne a te dalod is.
Körbefont, a lélegzettel együtt beléd ivódott. Átjárta egész tested ,majd távozott, mint ki soha nem is lett volna.
Csodálatos pillanat volt, miközben a mécses lángja ringva nyaldosta az éppen aktuális fekhelyének oldalát.
Születés volt s halál. Küzdelem s győzelem, küzdelem s vereség. Mégis mindkettő gyönyörű perceket adott az érzékeknek.
S talán egy létezés részesei lettek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése