Papa

Csendesen lépdel a tömeg.
Mint egy fekete folyó, mely
elnyeli az esőt.
Magunkba isszuk az ég vizét,
majd könnyünkkel adjuk hírét,
hogy eljött a halál.
Mindig valahova torkollik a folyó,
melynek medrét mélyre szántotta
a sok emlék.
S mind mi egyből fakad, egyszer ugyanoda tér vissza.
Ki jobbra, ki balra, mégis , még így holtodban is
te voltál a végpont.
Beléd torkollott az összes emlék.Mindaz amit adtál
most benned pihen meg utoljára.
Egy voltál, s mindaz amit kaptunk ajándékba tőled
most visszaadjuk,  hogy visszatérhessen az egyhez.
A hangos szavak, mindig rendre intettek minket,
mégis becézően hangzottak.
Most néma voltál, mégis hangosabban szóltál, mint
bármikor azelőtt.
Tanítottál, azzal, ahogyan éltél, aki voltál.
Mégis ma kaptam legnagyobb tanítást , amit csak kaphattam tőled.